Alighanem, bolygónk egyik legerőteljesebben sugárzó helye a Budapesttől nagyjából 70 kilométerre fekvő Tápiószentmárton melletti Attila-domb.
Nevét szájhagyomány útján egyik nemzedék a másiknak adta át, s hogy nem véletlenül kapcsolódik a hun vezérhez, arra bizonyíték a dombon talált szkíta aranyszarvas. Az akkori bizánci követ, nevezett Priskos Rhetor útleírása pedig ezen a helyen valószínűsíti Attila palotáját. Újkori adalék a pozitív energia sugárzására, hogy Kincsem, az örök győztes, legendás paripa itt született.
A körbekerített domb előtti parkolóban buszok, autók sorakoznak, a gyógyerejű bázisra tilos behajtani. Gyalog kaptat felfelé a nép, s miután a portánál fizet, kezébe nyomnak egy tájékoztatót. Ebből megtudható, hogy „a dombon és környékén olyan természeti erő hat, mely a köztudatban energiafogalomként ismert… a sugárzás megőrzi a testi-lelki egyensúlyt, harmonizálja a szervezetben az energiaáramlást. Természetgyógyászok és műszaki szakemberek feltáró és ellenőrző mérései után semmiféle, egészségre ártalmas hatást nem észleltek.”
Attila mellszobra kémleli a dombot. Néhány évvel ezelőtt az egész a Kincsem Park futtatója volt, az itt-ott látható tereptárgyak, többlépcsős lelátó, kúpalakú, tornyos faépítmények és lécekkel kiállított futtatópálya addig szolgálták a lovassportot, amíg az energiára éhes emberek el nem foglalták a dombot. Számukra rusztikusszerű padokkal egészült ki a dombdizájn.
Terike, fiatalos, negyvenes hölgy tévéből értesült az Attila-domb gyógyító hatásáról:
– Hasnyálmirigy betegséggel műtöttek, gyenge, kimerült
állapotban voltam, amikor férjemmel először jöttünk el. Már a faluban erős nyomást éreztem a torkomban, ám a dombon elmúlt a szorítás, és olyan kellemes, jó érzés fogott el bennünket, hogy szinte kacagtunk… Amikor elmentünk, egyre azon járt az eszem, mikor jövünk ismét. Háromszáz kilométerre lakunk innen, sajnos nem jutott rá idő. Tavaly nyáron egy délután elsötétült előttem a világ, elájultam… kiderült, agyinfarktust kaptam. Szinte mozgásképtelen lettem. Addig-addig rimánkodtam a férjemnek, amíg elhozott ide. A faluban béreltem szobát, és másfél hónapig, minden áldott napot a dombon töltöttem. Rendbe jöttem… Nézzen rám! Látja rajtam, hogy infarktusom volt? – kérdezi, én pedig azt válaszolom neki, nem látom. Így is van.
Erzsike három éve rendszeres dombra járó, mozgásszervi problémákkal küszködik, keze-lába zsibbad, ám a domb jótékony hatására határozott javulást érez. – Mintha megolajoztak volna… – mondja. Zsuzsát tumoros betegséggel műtötték, kemoterápiás kezelésre jár, fájdalmakról panaszkodott, ám miután öt-hat órát eltöltött a dombon, nem kellett fájdalomcsillapítót bevenni. Az első két alkalommal levert volt, harmadik látogatás után friss lett és tevékeny, pozitívan néz a világra. Összeszedettebb, jobban koncentrál, ráadásul a látása is javult. – A mágneses erő és a derű, a nyugalom, a meditáció hatása ez. Éjjel pedig a csillagos égbolt alatt álomba merülni a domb tetején, csodaérzés.
– A domb visszahív! – mondja csendes határozottsággal. . .
Váczy András
