A madártartás is, mint bármilyen más kisállat tartása igen komoly feladat. Mielőtt bármit cselekednénk, olvassunk utána, járjuk körül a kívánt tollasbarátunkkal kapcsolatos tudnivalókat.
A madaraknak vannak alaptulajdonságaik, amik fajonként jellemzőek viszont még a legapróbb pintynek is van személyisége, egyéni szokásai! Ha eldöntötted hogy madarat akarsz tartani, akkor szerintem először ne nagypapagájt vegyél, inkább hullámost, pintyet, kanárit. Nem azért mert ők kicsik , nem olyan drágák stb., hanem mert megismerheted a madarak általános szokásait,és a nagypapagájok intelligensebbek, érzékeny lelkületűek, amihez kell egy kis rutin amit a "kicsik" mellett megszerezhetsz. Persze nem kötelező nagypapagájra áttérni, minden fajtában van mit szeretni, csodálni.
A különböző kisállat kereskedésekben szinte bármilyen alakú, méretű kalitkát megvásárolhatunk kedvencünk számára. Egyetlen dologra érdemes figyelni; soha ne vegyünk aránytalanul kisméretű kalitkát, a papagájoknak (főleg ha nem engedjük ki őket), szükségük van az optimális mozgástérre! A kalitkát minél gyakrabban takarítsuk, s havonta egyszer mossuk le fertőtlenítő szerrel!
A tollasok nagyon kíváncsi népség ezt ki lehet használni szelídítésnél is. Leírok egy módszert, ami egyik módja lehet, annak hogy összehaverkodjunk csőrös lakótársunkkal. Első nap, amikor odakerülnek jobb békén hagyni őket, ismerjék meg, szokják az új helyet csak ennivalót és vizet adni nekik. Miután megnyugodtak, elfogadták az új helyüket, lehet kezdeni az ismerkedést. Ki kell tapasztalni mennyire engednek magukhoz közel. Néhány méterről kezdve egyre közelebb lépve hozzájuk. Ha idegesen nyújtogatják a nyakukat, szárnyukat (vagy ha nimfák akkor sziszegnek, fújnak) jobb megállni beszélni , fütyülni nekik. Valószínűleg érdeklődve hallgatják. Ha újfent ellazulnak, lehet még közelíteni. Másnap tyúkhúrral vagy fürtös kölessel folytassuk: egy kisebb fürtös vagy pár szál füvet kézbe véve álljunk a kalitka mellé. A zöldet vagy kölest dugjuk át a rácson de a vége a kezünkben maradjon és beszéljünk, fütyüljünk, hogy jöjjenek oda.!A kezünket hirtelen ne mozdítsuk, ne hadonásszunk mert megijed!. Ha elfogadja a magokat, zöldet az a bizalom jele, ha nem újra és újra türelmesen próbálkozni kell! A képen látható, hogy kitartással mit érhetünk el)
Téli etetetés
Etetett már madarakat? Nos itt az ideje segíteni átvészelni a telet tollas barátainknak! Az etetési időszak általában novembertől április közepéig, végéig tart. A madarak gyorsan megszokják és számítanak az etetőhelyeik folyamatos feltöltésére, táplálékkínálatára. A téli etetőbe háromféle magot tegyünk: olajos magvakat, ilyen a fekete napraforgó, ehhez keverjünk még apró kölest, hiszen vannak kisebb madarak is, mint a vörösbegy, aki nem képes feltörni egy napraforgómagot. Az állatkereskedésben kapható hullámospapgály, pinty magkeverék is nagyon jó!
Az olajos magvakhoz hasonlóan fontos téli etetőanyag az állati zsiradék: a nem sós vagy kifőzött szalonna, a faggyú, illetve a ma már szinte bármely élelmiszerbolt állateledel kínálatában szereplő cinkegolyó. Legalább ilyen jó, ha lágy sajtot is kiteszünk valamilyen vízszintes felületre, akár az etető sík tetejére, mert ezt is nagyon szeretik a madarak, különösen a vörösbegyek.
Az olajos magvak és az állati zsiradék mellett gyümölccsel, elsősorban a legolcsóbb almával is etessünk. Ezeket lehetőleg szúrjuk fel bokrok és fák ágcsonkjaira, de néhány szemet a talajra is tehetünk, így a madarak hóeséskor és azt követően is hozzáférhetnek, míg a földre szórt élelem mindaddig elérhetetlen számukra, amíg el nem takarítjuk a havat. Az almát gyakorlatilag minden lágyevő, tehát rovarokat (is) fogyasztó madár kedveli, így nagy segítséget nyújthat szokatlan módon áttelelő madaraknak, például a barátposzátának.
