Átányban kibukott a földből egy kőkoporsó. A jelenség okát, noha volt médiahűhó és varázsló ceremónia, homály burkolja. Először bántott, aztán jót tett a síremlék. Ez az áldásos mozzanat kedvezett a kegyhellyé válás opciónak. Megnéztük.
Pár éve annak, hogy az átányi felvégi temetőben kibújt a földből egy másfél méteres kőtömbkoporsó. Ráadásul a sírok közötti közlekedőúton, keresztbe. Súgtak-búgtak az emberek, hamar elterjedt, hogy átok ül rajta, és azt, aki megérinti vagy csak a közelébe ér, hamarosan baj éri, megdöglik a tehene, elszárad a termése, összetöri magát, és így tovább. Merthogy ártó szellem az, akit a föld kivet magából. Persze, rögvest rákapott a sajtó, cikkeztek a jelenségről, sőt mi több, a legendakarriert összefoglaló, tényfeltáró könyv is megjelent (Szuromi Rita Az átányi kőkoporsó – szerk.).
Legendaképzés.
Kőbe vésett felirat Kis Bárczay Mihány síremlékének jelöli az 1700-as években itt elhelyezett szarkofágot. Vélhetően az Átányban is birtokérdekelt Bárczay Erzsébet szerelemgyerekéről van szó, aki útközben halt meg feltehetően az akkor rendszeresen érkező, valamelyik járványos betegségben. Azonmód itt, és nem az Átánytól messze eső családi kriptában temették el. Vagy nem. Ki tudja… Mások szerint csak a síremléke van itt, a halott gyerek nem itt nyugszik… Ez a hipotézis dettó igen is, nem is. Legendaképzési szempontból érthető, hogy a kis szellem morózus. Valamit tenni kellett…
Kegyhely vagy/és kőkoporsó-biznisz
– Engem a kősíremlék mint kultúrtörténeti tény ragadott meg. Hallottam róla, de különösebben nem érdekelt. Amikor a megyei újságban megjelent róla cikk, a figyelem középpontjába került… Addig is beszéltek az emberek ezt-azt, aminek a lényege, hogy a koporsó megvan átkozva. Mivel ilyen típusú síremlék itt nincs, ráadásul kelet-nyugati tájolású, senki nem tudja hitelt érdemlően bizonyítani az eredetét – nyit katonás határozottsággal a nyugállományú alezredes, többek között szablyagyűjtő Gönczi Mihály, Átány polgármestere.
Aztán részletesen kifejti, neki a koporsó körüli médiafelhajtásból a falu értékeinek publicitása volt a fontos. A most 1485 lelket számláló, a környék településeitől több vonatkozásban különböző Átány Hevestől 6 kilométerre fekszik, 1407-ben alapították. Néprajzi alapossággal taglalja a katolikus környezett ellenére református hitéletű, zárt közösség 600 éves históriáját, a község híres, de feledésbe merült településszerkezetét, a kétbeltelkes, más néven ólaskertes formációt. Mint a falu első emberének értékőrzési funkcióját némi öniróniával, de heves elszántsággal „Don Quijote” küzdelemnek nevezi.
Merthogy, amikor a sajtó felhangosította sutyorgás elérte a tűréshatárt, belement abba, hogy szakemberek rontáslevevő hadművelettel domesztikálják Misikét. Nincs mese, a ceremónia megtette hatását, a kis Misi nemcsak megszelídült, hanem egy Átányra formázott damaszkuszi fordulattal, elkezdett jót tenni. Felpörgött a kegyhelyi turizmus, jött boldog, boldogtalan a bajával Misikéhez. Ő pedig jót tett. Pár hónappal később levélözön zúdult a polgármesteri hivatalra. Gönczi úr gyakorlott mozdulattal teríti az asztalra:
– Arról írtak, hogy milyen jó hatással volt egészségügyi bajaikra, párkapcsolati és anyagi problémáikra – és így vonult be a kegyhelysorba az átoktalanított kőkoporsó.
A kőkoporsó
Szó se róla, a temetőúton keresztbe fekvő kőkoporsó nem mindennapi látvány. Művirág, mécses, apró encsembencsem díszekkel átányi unikum. Ahogy álldogálunk Misinél, szentségtörő módon előhozom kibukkanó ok gyanánt a Hanyi főcsatornát, mint a ’99-es árvíz főtényezőjét. Gönczi úr a fejét rázza. – Az árvíz nem, viszont ez a temetőrész 1926-ban nyílt meg. Előtte pihentették, szántották, így aztán leülepedett, és most használatba véve, a földben lévő kősíremlék kiemelkedett… ez is egy magyarázat a sok közül – vagyis nem oldottunk meg semmit. Csak állunk.
– Mit csinál? Mozog? – kérdezem a polgármestert.
– Kimutatható változás, de nem tisztem megállapítani. Az biztos, hogy nem süllyed, és hogy nem vízszintesen fekszik – így igaz.
Ráteszem a kezem, valami kívánságon töröm a fejem, semmi nem jut kapásból eszembe, mindösszesen általános jóság, derű és így tovább. – Vigyázzon, kilenc nap múlva teljesül! – néz rám jelentőségteljesen a polgármester.
Visszafelé menet még a hivatal előtt álló faszobor mellett követve a Gönczi úr idegenvezetői mozdulatait, búcsúpillantást vetünk az átányi nevezetességekre, a Kakas Házra, a templomra, és persze a kis Misi nyughelyére…
Váczy András
