Váczy András:
Márton napja - eszemiszom, dínomdánom
Márton napja, november 11-e nem tartozik nagy ünnepeink közé, a mai házi asszony nem készülődik napokkal, hetekkel korábban rá, nem várják a gyerekek sem. Meglehetősen fékezett habzású az ismeretünk e napról, azt tudjuk, hogy ilyenkor libát szokás enni, és hogy volt valami papi személy, akinek köze volt a gágogó jószágokhoz.
Mint a legtöbb, hagyományokon nyugvó ünnep, Márton napja is több esemény „gyűjtőnapja”, vagyis több tevékenység zsúfolódott össze, ezekhez fűződtek különféle mondák, babonák. Alapmotívum a tél közeledtével véget ért mezőgazdasági munka, mikor is nem volt már mit tenni, csak várni a tavaszra, s arra, hogy kibújik-e a földből az elvetett gabona. Egyrészt illik megünnepelni – végre nem kell gürcölni a földeken –, másrészt kissé vészterhes a jövő. Mit hoz? Bő termést vagy éhínséget.
Ekkorra a tömött libák elég nagyok a vágáshoz, ráadásul az újbor is iható, logikus tehát, hogy amolyan munkaév-záró bulit csaptak a népek lakomával és italozással egybekötve. Ünneplésre ok volt az is, hogy ekkor fizették ki a papokat, jobbágyokat, tanítókat és pásztorokat…
A kereszténység elterjedése újabb adalékokat szolgáltatott mindehhez. Karácsony előtt 40 napos böjt kezdődik, utolsó alkalom kiadós zabálásra. Márton püspök története tette érdekesebbé és emelkedettebbé ezt a napot. A legenda szerint a szentéletű Márton – aki a Római Birodalomhoz tartozó Szombathelyen született –, nem akart püspök lenni, ezért egy libaólban bújt el, ám a ludak nagy hangon elgágogták magukat, így lebukott, és mégiscsak Tours főpapja lett.
Persze az időjárás alakulása izgatta főképpen az embereket. A feltálalt lúd csontjai alapján a tél saras lesz, ha a mellcsont rövid és barna, ha viszont hosszú és fehér, akkor sok hó hull.
Mindezekből mára kevés maradt: a nők annak örülnek, hogy új recepteket próbálhatnak ki, a férfiak pedig az egyébként ritkán felszolgált libaínyencségeknek örvendeznek. Csak a libák mérgelődnek: nekik köszönhető, hogy jó püspöke lett az egyháznak, s cserébe az emberek jól megeszik őket…
