Vallási gondolatok, és népi hiedelmek a Nagyhéten.
Virágvasárnappal megkezdődött a keresztény 40 napos nagyböjt utolsó hete a Nagyhét, mely Jézus Krisztus szenvedés történetén, majd keresztre feszítésén vezet át minket, a keresztények legjelentősebb ünnepéig, a Húsvétig. A Nagyhét jelentős napjai a nagycsütörtöktől nagyszombatig terjedő időszak, mikor is él a mondás; "elmentek a harangok Rómába"... vagyis, minden templomban nagycsütörtökön elhallgatnak a harangok, a csengettyűk, az orgona... mély csend, félhomály, és gyász övezi a templomok falait, emlékezve Jézus szenvedésére...
Mindez, a nagyszombati feltámadásig tart, a Húsvét kezdetéig.
A Nagyhét egyben újjászületése is a természetnek, mely leginkább a "Három
Szentnapon" számos népi hiedelemnek is otthont adott az idők folyamán.
Nagycsütörtököt a hagyomány szerint zöldcsütörtöknek is hívták, mikor is a
falubéliek spenótot, friss csalánt főztek a jó termés reményében. Nagycsütörtöktől nagyszombatig a falusi gyerekek "kereplőkkel" járták a települést a harangozó vezetésével, helyettesítve ezzel a "Rómába ment harangokat", például délben, vagy szertartásra hívogatva az embereket a templomba, mely kereplők hangját egyébként az ördög, a rossz elűzésének is tartottak. Faluhelyeken ismert volt e napon szintén a gonosz elűzésének tartott pilátusverés, pilátuségetés (szalma vagy rongybábu) szertartása. Nagycsütörtök éjjelén az asszonyok a kálvárián, vagy helyenként útszéli keresztek tövében imádkoztak, emlékezvén Jézusra, aki ekkor
az Olajfák hegyén imádkozott.
Nagypéntek a keresztények gyásznapja, Jézus kereszthalálának napja. Szigorú hústilalmi napnak számít, mikor is csupán "háromszor szabad étkezni, de csak egyszer lóllakni" - tartják a keresztények. Általában szerencsétlen napnak tartották a közhiedelemben, tiltották ezen a napon az állattartással és földműveléssel kapcsolatos munkák elvégzését, de hajnalban napfelkelte előtt szokássá vált a patak vizéhez menni, úgy tartották, aki a folyó vizében megmártózott, azon nem fogott a betegség. Faluhelyeken az állatoknak is vittek a folyóvízből, mondván ha isznak belőle, mindig egészségesek lesznek. A templomokban ezen a napon tartják az ún. "csonka misét", mely "oltár fosztással" jár, vagyis a szokásostól eltérően, a csendes szertartáson az ige liturgia végeztével a pap mindent lepakol az oltárról, majd fekete terítővel teríti azt le, a nép térdhajtás nélkül csendben távozik...
Jeles eseménye a napnak, hogy ezen a napon énekelik el a passiót, Jézus
szenvedés történetét. Több falusi helyen szokás volt ezen az éjszakán a
templomban előre felállított Jézus sírjának őrzése, melyet a falusi legények
végeztek. Általános hiedelem volt, hogy ezen a napon nem szítottak tüzet, és nem sütöttek kenyeret, úgy tartották, hogy az kővé vált volna. Nem is mostak, mert úgy tartották hogy a ruha viselőjébe villám csapna...
A Nagyhét a tavasz kezdete, a tisztaság, a megújulás időszakának is tartották, mely az embereket is megtisztulásra késztette. A ház megtisztítása a "féregűzés" babonás, mágikus módját gyakorolták a falubeliek Nagyszombaton; amikor először szólaltak meg a harangok " Rómából visszatérvén", a háziasszony a ház falát seperve kiáltotta : "Kígyók, békák szaladjatok, megszólaltak a harangok!"
Nagyszombat délután a feltámadási szertartással ér véget a nagyböjt, egyben megkezdődik a Húsvét. Az esemény egyik kiemelkedő szertartása a tűzszentelés, és a templom keresztelővíznek a megáldása, melyről azt tartották, akit először megkeresztelnek vele, az szerencsés lesz egész évben. Jeles eseménye a napnak a feltámadási mise, mely körmenettel ér véget.
Húsvét vasárnapján a templomi megszentelt víz ismét jelentőssé vált a hiedelmek terén, hiszen úgy tartották, aki hamarabb merít a vízből, az lesz szerencsés. Szép szertartása volt az ünnepnek az ételszentelés, a hívők ezen a napon kosaraikban ételt vittek a templomba( sonkát, tojást, kalácsot, kenyeret), hogy azt a pap megszentelje, majd hazatérvén azt családjaikkal elfogyasztották, ezzel megkezdvén a Húsvétot. A ünnep neve is ebből ered, első "hús vétele" a nagyböjti időszak után.
Kultikus hiedelem övezte az ételek között a húsvéti fonott kalácsot, mint "húsvéti kenyeret", mely elfogyasztása után a maradékát a tyúkoknak adták, mondván hogy jobban tojjanak. A tojást az élet- és az újjászületés szimbólumának tartották, szokássá vált például, hogy a pap által megszentelt tojást a család együtt fogyasztotta el, mondván, ha eltévednének akkor jusson eszükbe kikkel ették együtt, és hazataláljanak. Szép falusi szokás volt piros tojást tenni mosdó vizébe és azzal arcot mosni, mivel úgy tartották, akkor az egész család egészséges lesz. A népi hiedelemben a pirosra festett tojásról kultikus módon Jézus vérére emlékeztek, az írott tojásoknak pedig "varázserőt" tulajdonítottak. A keresztények körében mindmáig, a húsvéti tojás a feltámadt Krisztus jelképe lett. A húsvéti locsolkodó fiúk még több helyen ma is húsvéti tojást kapnak a lányoktól, melyet nagy becsben tartanak.
