Szabadidő

Márton napja: eszem-iszom, dínomdánom

Váczy András:

Márton napja - eszemiszom, dínomdánom

Márton napja, november 11-e nem tartozik nagy ünnepeink közé, a mai házi asszony nem készülődik napokkal, hetekkel korábban rá, nem várják a gyerekek sem. Meglehetősen fékezett habzású az ismeretünk e napról, azt tudjuk, hogy ilyenkor libát szokás enni, és hogy volt valami papi személy, akinek köze volt a gágogó jószágokhoz.

Majk

Északra haladva, a Vértes nyugati lábánál, Oroszlánytól egy kőhajításra, a közép-európai barokk egyik legszebb műemlékegyüttese tárul fel. Történelmi levegőt áraszt, és ámulásra késztet. A színhely: Majk.

A kulcs

Melittával sétáltam.

Finom, páraszerű eső permetezett, rőt napsugár tört ki olykor egybeolvadt felhőtakaró résein át, óaranypalástot terített a lombjuktól fosztott fákra. Lépteink alatt avarszőnyeg surrogott, és mi közben halkan beszélgettünk az évszakok váltására hajazó életútról, a lét felét bezáró őszről. A kezdetről és a végről. Az elmúlásról. És arról, ami a földi túra után megmarad barátok, rokonok emlékeiben, tárgyakban…

Erről eszembe jutott egy történet. Megírtam.